CleverBlog

A tudás kincs!

Sziasztok! Ma 2010 November 11.-e van!

 

Ma a Vaníliát mutatjuk be!

 

A vanília a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Vanilla nemzetségnek, illetve a nemzetségbe tartozó néhány faj fűszerként felhasználható termésének elnevezése. Erre a célra elsősorban a Vanilla planifolia fajt termesztik, de felhasználható a Vanilla pompona and Vanilla tahitiensis is.

A Vanilla planifolia más növényekre felkúszó növény, eredeti hazája Mexikó, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben a kakaó ízesítésére használták. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik.

A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta.

Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz.

 

A vaníliarúd, mely ezernyi kis fekete magot rejt, egy kúszó orchideafaj termése. Ez a kellemes illatú és aromás ízű fűszer Madagaszkáron, Sri Lankán, Tahitin, Mexikóban, Hondurasban stb., tehát a trópusokon őshonos. Drága fűszer, magas ára a termesztési és betakarítási folyamat magas kézimunkaigényének és a hosszú szárítási időnek tudható be. Éretlenül szüretelik, hogy ne nyíljanak ki a termések. Szárítva, fermentálva, és kivonat formájában árulják. Édes íze miatt jórészt édességek készítéséhez használjuk. Ha a desszertben számtalan kis fekete pöttyöt látunk, biztosak lehetünk, hogy valódi vanília felhasználásával készült.

Felhasználása

Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe-, és veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják.

Az alábbi formákban beszerezhető:

• Vaníliarúd. Ez maga a toktermés. Ha az étel csak enyhe ízesítést kíván, egészben belefőzhető, majd újra felhasználható. Intenzívebb ízesítéshez (például pudingok, krémek) hosszába ketté kell vágni a rudat, ki kell kaparni a belül található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat az ételhez kell adni (főzés végén érdemes a héjat eltávolítani).
• Vaníliakivonat. Előállításához alkoholos folyadékban főzik a vaníliarudakat. A főzés legvégén érdemes az ételhez adni, különben hajlamos elpárologni. Az étel íze nagyon hasonló kivonattal készítve, mint vaníliarúddal, de az oldóanyag enyhe alkoholos íze érezhető marad bizonyos ételekben.
• Vaníliáscukor. Legegyszerűbb előállítási módja, hogy vaníliarudakat, vagy az elhasznált héjakat a cukorban hosszasan pihentetjük. Íze kevésbé komplex, mint a kivonat vagy a rúd íze.

1 zacskó (9 g) vaníliáscukor kb. 1-2 teáskanál kivonattal vagy 2-4 centi vaníliarúddal helyettesíthető.